Egy új
korszak hajnalán, amikor ősi istenek haltak meg a keletről
származó napfénnyel együtt, az emberi világ
várt annak az eljövetelére, hogy egy új
hatalom elhozza az üdvözülést. "Ex
Oriente Lux" A világ megkapta azt
és hitte, hogy az éjszakát követő nappali
fény, elnyeli a feneketlen sötétséget. A
komor nap korszaka véget ért. Az emberi világ
titkolja a pusztulás látható jeleit, amit már
megérintett a szürkület és a nap készül
az éjszaka mélységébe merülni. Az
istenek szürkülete. Az öntudat szürkülete.
Az emberiség hanyatlása. Minden
egy pontnál kezdődött, egy elbukott kereszt
árnyékában.
"Ex
Oriente Tenebrae"
II.
Egy
vihar száguld át az égen, mely előrejelzi a
sötétség eljövetelét és ez
elsöpri a lényeges dogmák, tanítások
közül mindegyiket. Ez ébreszti fel az emberi
lelkekben a rémületet és a káoszt. Ez az
előjele a démonok eljövetelének. A
múlt bírálói dühödten
vonakodnak a hatalom jogarai előtt. Az erőteljes kolosszusok
megremegnek hitvány lábaik alatt és
megemelkednek. Jahve nevét szólítva
várják a megmenekülést, de lábaik
erőszakkal megrogynak és a hatalom térdre kényszeríti
őket. Ők még mindig konokul fenntartják
"tévedhetetlen" hitük igazságát,
de az egójuk visszhangja már régen elveszett a
labirintus számtalan vermében, amit az igaz rabszolgák
kezei hoztak létre. Azt szeretnék látni, hogy ez
az egész egy színjáték, de érzik,
hogy a bárány ideje lejárt, de mégsem
akarják elhinni. Érzik a közelgő égiháború
keserűségét. Sok évszázadon
keresztül megpróbálták meggyőzni magukat
hitük szilárdságáról, erejéről
és most nem értik miért bűzlik aggodalmuktól
a levegő. Sietve előveszik a börtön kulcsait, hogy
ellenőrizzék a zárakat, amik mögött az ő
ellenségüknek kellene lennie. Ő az, akinek vereségét
ünnepelték győzedelmesen és Ő az, kit bajaik
közül mindegyikért okolnak. Benéznek a
börtönbe, de nincs ott semmi csak az ő rosszindulatú
visszatükröződéseik. Ők az
isten hűbéresei, a trónján lévő
repedésekből csöpögő, elavult elvek hű őrzői. A
sötétség lélegzete felfedi az eltitkolt
fekélyeiket és lerántja az álarcot leprás
arcukról, hogy az egész világ láthassa
ezt az undorító látványt! Nincs
semmi, mit eltitkolhatnának. Díszes nagyszerű ruháik,
úgy néznek ki, mint a rongyok. Nincs senki, kitől
segítséget kérhetnének. Rengeteg
ember halt meg a kezük által, kiknek testét
eltemették s lelküket felragasztották a
mennyország homlokzatára. Ők
elrejtőztek a vallás mögé, befedték
magukat isten nevével. Utáljuk
ezt a nevet és ez csak erősíti bűnösségüket
szemeinkben. Reménykedik a keresztény
egyház, hogy kinek hitét terjesztették, kinek
hűen szolgáltak, majd védeni fogja életüket. Az
egyház öreg. Krisztus lehűlt vére folyik
vénáikban. Készek megalkuvóak lenni, hogy
hosszú időkig békében, fényességben,
nagyságban pompázhassanak. Rejtegetik
félelmeiket, elhagyott, becsapott, züllött emberek.
Nincs egyebük, csak a teremtőjükbe vetett hiábavaló
remény. ...és a keresztre
feszített megint a földre fog vetemedni a fertőző,
rothasztó mennyországból. Ebben az órában
mi készen leszünk. Várni fogunk rá. A
folyamat már elkezdődött. Látni lehet, ahogy
oldják ki az erőket és hatalmakat, ahogy közeleg
a sötétség. Az emberiség felfalja magát
a templomok hatalmas koporsókként tornyosulnak. Ők
a sírok. Isten utolsó haldokló kikötője a
földön. "Csak
egy, aki birtokolja a bölcsességet, az tudja látni
a stigmát isten homlokán és ez a stigma Sátán
koronájának a fényessége!"
III.
Igen, az inga disszonáns ritmusa
elmondja nekünk a világegyetem sötét órája
közeleg. A Sárkány dühös morgása,
akit az éhség felébreszt, rázza a
fonnyadó világ karmazsinvörös délibábját
és kényszerít egy kimerült nemzetet, hogy
rémületben remegjen. Morgott a szurdokok között,
amely visszhangzott az emberi lakóhely tornyosuló
hegyeiről. Rajtaütött a földön, miközben
eltemette az emberiség utolsó reményét az
üdvözülésre. Felemeli a keserű földet,
ami a szomjúság halotti leple által elnyeli a
lemenő nap sugarait. Miközben engedelmeskedik a hívásnak
a szüntelen éjszaka terjeszti antracitszárnyait és
készül bekebelezni az egész horizontot. Sátán
összes ivadéka engedelmeskedik a hívásnak -
a sötét igazság uralkodói betörtek a
földre. Belsőjük számtalan mérgezett vénáján
keresztül, sötét lényegükkel,
rothadásnak indítanak minden érintetlent.
Miközben engedelmeskednek ennek a hívásnak a
vízköpők otthagyják kényelmes fészkeiket,
hogy szárnyaljanak az égbe és szárnyaikkal
lélektelen szomorúságot kavarjanak. És
most köröznek és várnak a dögre.
Szürkülő kimérák, melyek az emberi elmén
belül építik fészkeiket a téves
keresztény ideálokat a szennyvíz áramlásaival
mossák, amik egyre csak hullanak, mint a vakolat. És a
türelmetlenség tüze ég ezekben az átkozott
szemekben. Feltüzeli a vágyaikat, hogy visszatérjenek
az életbe. Az összes átkozott és halott
visszatér. Ezek az Ördög által előidézett
apokalipszis sötét jelenetei. Az Ördög jobb
keze lenyúlt a mélységes szakadékba a
bárány és a romos emberi sorsok gerincén,
mely törékeny, mint a porcelán. Közeleg az
égő harag éjszakája. Közeleg egy sötét
kor eljövetele.
"Nox Irae Nox Illa, Solvet
Saeclum in favilla"
IV.
Emberként lépünk ebbe
a világba a test kapuin keresztül. Berontunk a sötét
éjszakába és a fekete méreg kötvényei
kezdenek áramolni a kinyitott fekélyekből.Sűrűsödik
előttünk a szürkület. Ezalatt az idő alatt a világ
vérbe borul. Ez volt Sátán apostolai
születésének a jele. A sötét
kezdetben, amit elősegített a pokol, áttörtük
a repedéseket, befedtük a kötvényeket, amik
elkülönítenek minket a kéjsóvár
világtól, mely isten teremtésének nevezte
el magát. Fekete méreggel olvadtunk össze és
részei lettünk a Sötétség viharos
hatalmának, mely lesújt, mint a kalapács és
néha fájdalmas, mint a kígyómarás.
Születésünk által része vagyunk az
akaratnak, mely feljogosít arra, hogy a szívekbe és
lelkekbe hatoljunk és odalökjük az emberi világot
Sátán lábai elé. Tanultuk ezt az egészet
azért, hogy a Szentségtelen szellem útját
segítsük a lelkekben és az emberi öntudaton
keresztül.
V.
Vállainkat, amit a
győzedelmes ellenségeskedések iránti felelősség
nehéz fegyverzetébe öltöztettek a diplomácia
elegáns köpenye takarja és ez a véres
megállapodás melltűjével záródik
torkainknál. Fegyverzetünk acélja alatt,
szíveink a gyűlölet lángjával
lélegeznek és úgy néznek ki, mint a
besűrített harag keretében levő kátrány.
A karmazsinvörös jelek mutatják, hogy
felfegyverkezve jöttünk erre a világra. Tökéletes
pengéink a pokol legjobb kovácsműhelyeiben
születtek. Vágják és hasítják
a fényt és a piszkos "feddhetetlen"
angyalokat. Kielégíthetetlen lelkünk hajthatatlan
éhsége mozgat, miközben a sötétséggel
és fullasztó vágyainkkal a gonosztettek iránt
összhangban pulzálunk. Teljes elkötelezettségünk
a Gonosz felé, megkoronázza fékezhetetlen
szenvedélyünket. Démoni lényegünk
egészével érezzük a levegő forróságát,
melyet perzselő dühünk lobbantott lángra. Látjuk,
az alvilág erői közül mindegyik összegyűlt
mögöttünk a végső támadásra. A
Fő Démonok tanították a pokol taktikáit
és stratégiáit, minden lépést,
mozzanatot figyelnek. És trónja magasságából
az Ördög elküldi parancsait, melyek ellenállhatatlanná
és irgalmatlanná tesznek minket. Készen kell
állni Sátán akaratára és végre
kell hajtani azt az Ő győzelméért!
VI.
Láttuk a világ hajnalát
és civilizációkat vezettünk a végzetükbe.
Még a csillagokat is vérbe fedtük a tejutat alvadt
vérrel borítottuk . Elértük, hogy azok az
elemek, melyeket akaratunk uralt, háborúzzanak egymás
ellen, amikor Nigrior jeleit követően a föld mélységeibe
ereszkedtünk és száguldottunk mély
rétegeiben, izzó szíve örömére.
A világ tetejére emelkedtünk, miközben
megpihentünk a csillagokon, ahol a romlás tenyésztette
fattyait és pusztítottuk a fészkeiket,
gyerekeiket szegeztük a feszületre. Gúnyolódtunk
a vonagló isten bárgyú tekintetű fiai
szenvedésein. A nevetésünk viharokat keltett és
kontinenseket süllyesztett el. A legendák csak a
nagylelkűségeink miatt maradhattak fenn. Részt vettünk
az angyalok elleni ütközetben, ahol fehér tollaik
vérükkel áztatva befedték a csatateret és
oltári bűzt gerjesztettek rothadó tetemeik. Tüzet
lélegeztünk az emberi lelkekbe, de gyenge szenvedélyeik
eloltották az utolsó szikrát is. Csodáltak
minket, amíg végignéztük és
segítettük, hogy a föld fiai Sátán
fiaivá váljanak és otthont teremtettünk
nekik a pokolban. De a keresztre feszített megrothasztó
döge életet adott a férgek számára,
miközben tenyésztette fattyait és ez a
kiterjesztett bűz megmérgezte a világegyetemet.
Haraggal töltött el minket, amikor kiterjesztette ezt az
árnyékba és elveszítettük a
türelmünket. És ez háborúba hívatott
bennünket Gehenna izzó mélységeiből. A
kard, amely átszúrta az eget újból le fog
sújtani. Lehull a sötétség leple az
alkonyuló földre. Eljött az időnk. És most,
csakúgy, mint mindig, kezeink nem lesznek tétlenek!
VII.
Hasonlítani fogunk a sáskákra,
miközben felfalunk mindent, ami az utunkba kerül, nem
fogunk semmit hagyni magunk után, amely megőrizné
isten látványát és hasonlóságát.
Mint a ragadozók egy hordája, vadászni fogunk és
ünnepségbe fogjuk hívatni a testvéreket,
amikor elejtettük a zsákmányt. Az emberi világ
kommunikációs csatornáihoz fogjuk csatlakoztatni
szoros ütőereinket és a friss spriccelő vérünk
egy hulláma el fogja árasztani azt. Ez a vér
fekete lesz, mint az áthatolhatatlan éjszaka. Miközben
eltapossuk az elavult, porladó törvényeket a
világot teremtő titkairól lerántjuk a leplet,
amit odavágunk a világ tanácsai elé s ez
a lepel fogja beharangozni az emberi tragikomédia fináléját.
A rombolás egy tökéletes szerkezetével,
amit az Ördög rajzai alapján kezeink hoznak létre,
ki fogjuk ásni isten penészesedést okozó
templomát, amit a földben gyökereztettek. Csinálni
fogunk egy drágakövet, ami az Ördög
birodalmának alapítását jelképezi.
Miközben szűrjük a sáros ideálok világát,
gyűjteni fogjuk a Sárkány irgalmatlan szorításában
szétszórt fogait. Beidézzük zászlóink
alá, azokból az emberekből álló
legyőzhetetlen sereget, kik nem a világ javáért
harcolnak, nem isten könyörületéért,
hanem a jogért, hogy odaadják saját életüket
és lelküket a Démoni Igazság győzelméért
és velünk harcoljanak. Aznap számtalan torok
morgása fog válaszolni az egyház utolsó
megkongatott harangjára. Ez lesz a jel, hogy egy vihar által
elsöpörjék a mennyországot. Tudjuk a módot,
hogy messze hajítsuk a fattyú nyálkával
borított kapuit, idézd meg a démonok
katasztrofális hordáit. Lesz idő, hogy láthassuk
ahogyan eltörlik a romos díszítéseket egy
durva áramlással. Nálunk vannak a világ
összes kapujának kulcsai, azokat a kapukat kivéve,
amiket befedtek birkabőrrel - a mennyország kapuit. Mikor a
temetési örömtüzek füstje befátyolozza
a mennyországot és gyászos üvöltésüket
hordja a síró szél, megtöltjük a
bearanyozott kelyheket, amiket az Ördög kedvességének
keserű borával felajánlottak nekünk. Inni fogunk
a vérünkkel keveredett borból a pokoli erők
győzelmére.
...és a vér a
pergamenkéziraton, rögzíteni fogja az Ördög
és az ember örökkévaló szövetségét!
VIII.
A sötétség jelei és
az örökkévalóság boltozatai alatt
kaptuk a hatalmat és egy új születést az
emberiség legtöbb rettenetes álmának
megtestesüléseként. A világon, amin
korszakok haladtak át lyukat ütöttek, oszlott,
megolvadt s vonaglik az elmúlhatatlan örökkévalóság
iszapos partjainak bűzében. Lefolyóját
eldugította a nyálkás egyre duzzadó
genny, amit a haldokló idő foszlányai fel-fel büfögnek
s ízétől keserű az emberiség szája.
Lakói a fantomok, kik éjjel megpihennek, szemeik
tudatlanul bámulnak az éjszakába, nem vesznek
tudomást a sötétség közeledéséről.
A mélységes szomorúság és a
szigorú ítélet uralkodói ők. Megfagy a
levegő a mérgező párolgások áramlásaiban,
amik mint áthatolhatatlan fal, felemelkednek az élet
völgyéből, elhagyják azt a helyet, ahol az emberi
lelkek és az angyalok szentsége is hajlamos a
rombolásra. A köd fátylán keresztül
láthatjuk, ahogy a teremtő kapzsi csőrével az emberi
világegyetem mezítelen szívét vette
célba. Belélegezve ezt az állott levegőt,
várunk arra a pillanatra, hogy száguldjunk az örvénylő
idő nyúlóságán keresztül,
megfosztani őt az életétől. Meg fogjuk semmisíteni
a téboly törött órájának
ingáját, mely addig számolta az éveket és
innentől egy új kor fog beköszönteni. Várakozóan
nézünk az előttünk álló sötétségbe
a legfőbb gonosz elvei pajzsának támaszkodva. Az
emberek szíve a világon a legvédtelenebb hely.
Ezekből a grandiózus magasságokból, amiket
emberi szenvedélyekből és bűnökből építettek
fel, le fogunk száguldani Hesperion aggasztó
tágasságába.
IX.
Mindenfelé, amíg a
szem ellát, megfeketedett hullámok tombolnak és
ostromolják a világ köré emelt falakat. A
lovasok sápadtan, mint a halál, véres ruhájukban
lebegnek a légkörben, éles sarlóikkal
szakítják a levegőt és kiterjesztik hálóikat
a sötétségben. Vannak, akik rájuk mernek
nézni, ők a pokol méltó ivadékai és
most megfogják a lelkeket, miközben sietve az éghez
emelkednek. Vadásznak a mennyországba vezető utakon. A
dárdáik karóba húzzák a lelkeket,
szíveik dobbanásakor az egyetemes tűzvész
szikráit szórják szerte szét.A szánalom
és könyörület ismeretlen számukra.
Kiöntöttük vérünket és mások
vérét, hogy emlékezzenek a megváltás
nyújtotta hiábavaló reményre. Hosszú
századokon keresztül sikereket és kudarcokat
éltünk át a sötétség
felemelkedése érdekében. Az ördögnek
meghódítottuk a tagadott lelkek légióit
és összetörtük, leromboltuk isten hadseregének
tiszta ezredeit. Mi voltunk a száraz farönkök,
amitől a pokol lángolt és most lelkeinkben olvashatják
az írást: Infernus. Ez a győzelem neve. Alacsonyabbra
tévedő tekintetünk a remegő szent zászlókat
krisztogramokat kezükben tartó számtalan
ellenséges harcos szemébe néz. Ők a háború
zsákmányai, éppen a lábaink mellett. Nem
fogunk habozni, amikor az idő annyira közeli lesz. Tekinteteink
egészen a belsőjükig hatolnak és fájón
égethetik őket. Látni fogjuk az elbűvölő
látványt...a háború első szakaszában...a
mocsarak lángokban.
X.
Az emberiség, mely durvábbá
vált a pokolnál, elakadt a bűnben az irányíthatatlan
szenvedélyek tömegében - szól a keresztény
fecsegés. Különböző módokat keresnek,
hogy terjesszék az élősködőket. Szennyes torkaik
közül több milliárd van nyitva az "igazság"
kiáltására. A nemzetekre ráengedik a
fertőző leprát. Ők egy közös hazugság
rabjai. Az irigység, képmutatás, árulás
a legszörnyűbb jellemzőik. Miközben egyenlő jogokat
adnak nekik a dögvész, halál és pestis
szelei fújnak. Ajtóik sötét nyílásai
mögül szórják a világra az alkony
hírnökeit, metsző halotti leplekbe burkolóznak és
egy törékeny egyensúly illúzióit
építik, körbekerítve az emberi
kísértésekkel. Élősködésük
az emberi civilizációk álmain, elmélyesztik
a betegségeket. Mesés ígéreteik belülről
gennyedzenek. Nyálkás, folyékony erkölcsük
nem marad bent az erekben, kidobja a szervezet. Halott bálványokkal
veszik körül magukat, építik templomaikat,
célirányosan növelik hatalmukat. Az emberiség
romló húsa a fekélyek által befedi a
kifulladt elvek és ideálok szerkezetét. Ők a
csontok a hit tévedhetetlenségének pillérei,
amiket erősen korrodált a keresztény doktrínákat
ért súlyos erózió, ezért omladozik
a kapzsiság diadémjainak túlzott nehézsége
alatt Amíg a sötétség elérkezik és
megfeketedett szentségtörő szájaikat csendessé
teszi, folyamatosan belélegzik az örökölt
átkot, melyet az emberi tüdőkből felköhögve,
mérgező vírus által terjesztenek. Pilátus
megtette, amit kell és nem isten nevében cselekedett.
Azután több milliárd lélek
kitörölhetetlenül bemocskolódott a koromtól.
Áldozati füsttől bűzlenek, ként szívnak
tüdejükbe. Összezavarttá és
bizonytalanná válnak évezredes útvonalaik,
oldalra tekintve sötét törvények éles
agyarai veszik körbe őket. Az emberiség zavarban van.
Szándékosan szemtelen kitöréseiben isten
ellen irányuló háborút folytat.
Visszautasítják az előírások közül
mindegyiket és sietve befejezik kizárólagosan
kölcsönös megállapodásaikat. Az
úgynevezett műszaki haladás bálványai
nem fogják megvédeni az embereket. Egy új isten
keresése és több vallás teremtése
csak egy dolgot mutat - az emberiség elvesztette a
mennyországba vezető utat. A zavarodottság megmérgezi
az elméjüket és elárasztja a szemeiket,
amik csak a kétségbeesés áthatolhatatlan
kerítését látják. A jó
lelkipásztorok zavarodottan néznek körbe a nyáj
különböző irányokba vándorolt el,
képtelen összegyűlni az arkangyal trombitájának
hívására. Itt és mindenhol, most és
mindörökre, veszített emberiség, vak
emberiség, jog szerinti zsákmányunk.
XI.
Halljuk a nyögéseket és
kárhozatokat. Összeolvadnak a hangok egy ordításban,
miközben morgássá válnak. Most az alvilág
nagy fúgája után szenvedéllyel
csillapítják füleinket. Láttuk az izzadó
szolgák meghajlott hátát a mennyországban
sínylődni. Megkorbácsozták és
csákányozták az emberek gerinceit.
Megkeményedett kezeik építették a várost
a hét dombon, reszkető kézzel kaparták ki az
ételt egymás torkaiból, de szájuk nem
ejtette ki a fáradtságot. Épp saját
tetteikkel nyitották ki az utat nekünk, miközben
dühödten néztük sínylődésüket.
Farönkökből fektetik le az utat a mocsarakon keresztül.
Mire készen lesznek, mi jönni fogunk. Köszöntenek
minket a mocsárnak áramlásaival, mely ömlik
a szájukból és hiábavaló
erőfeszítéseiket tesznek arra, hogy leállítsanak
minket. De már túl késő. Az alvilág már
kinyitotta kapuit. Az isteni börtönöket válogatott
rabokkal töltik meg. Örökre bebörtönzik
őket. Az ég a saját jelentősségteljessége
érzésétől darabokra hullik. Égnek a
tüzektől és villámoktól, amiket
kettészakítottak az ellentmondások és a
követelődzés. A lyukakból nagylelkűen édeskés
részegítő mannát öntenek. Ez egy csont a
kutyáknak előzetes engedelmességükért. A
kudarcra ítélt földről a fogatlan, éhező,
kapzsi szájak megszilárdultak, de szemükkel még
látják, ahogyan a fény elsötétül
a légkörben, miközben vérző könnyekkel
öntözi őket. Tudják, a mennyországból
való hamu hamarosan hullani fog. Mint akit elárultak
sikítanak, megsértetten nyögnek. Imádkoznak
a mennyországért és azért, hogy hozzanak
nekik egy megmentőt. Elhozták a felbecsülhetetlen
ajándékot az istentől való üdvözülést
az emberiségnek. Egyetlen isten érdemes az utálatunk
teljes egészére. A bűne, képmutatása és
rabszolgasága miatt nézzük le az emberiséget.
Az álszentsége miatt mindennél jobban utáljuk
a mennyországot megszemélyesítő, tétlenségben
fürdőző urat. Amikor az emberiség salakját
elsöpörjük, el fogjuk söpörni azt a szemetet
is, ami itt fekszik közöttem és isten szíve
között. Hanyatlás és depresszió,
pusztítás és a hanyagság fénye
segít minket ebben. A világ lesz a mennyországba
vezető út, ugyanakkor az fogja nyújtani az
erőforrásokat is győzelmünk érdekében Ez
a hely lesz a meg nem alkuvó hódításunk
megvalósításának nyilvánvaló
bizonyítéka, egyenes, kemény, oszló
koncessziók és eltérések nélküli.
Urhitopheles szent vérrel foltozta össze kardját
és újból előveszi azt. A hüllők
bazilikákban csinálták a fészkeiket és
gazdagítják méregkészleteiket. A nemzetek
csüngenek a mocsárhoz közel és
kielégíthetetlenül isszák Styx fekete vizét
a sebeikből. A szomjuk olthatatlan. A rossz, maláriás
vér végigfut vénáikban. Hiú
ábrándokkal kínozzák magukat, hogy egy
napon kövessék az éjszakát. Nem tudják,
hogy az éjszaka túl hosszú tud lenni. Nem fogják
látni ennek az éjszakának a végét.
Nyögéseik és sikításaik
szenvedéllyel csillapítják füleinket. Nem
fognak megváltoztatni semmit. Soha nem fognak imára
nyílni ajkaik. Egyedül csak kárhozatok, kárhozatok
imákként.